Rántott zöldség – tempura

A tempura (天ぷら – tempura) egy előétel, amelyet el lehet készíteni csupán zöldségből,de ugyanilyen elterjedt a garnéla vagy tigrisrák is. Zöldségek közül majdnem minden használható a tempurához, azonban szeretnénk néhányat kiemelni.

Padlizsán: az előkészítésnél figyelnünk kell, hogy olyan vékony szeletet vágjunk, amelyen a héja rajta van, majd vagdaljuk be fésű szerűen, amely segíti a tészta megtapadását.

Lótusz gyökér: sütés után is kellemes állaga marad, kb. 4-6 mm vastag karikát érdemes vágni belőle.

Ízletes tempurát kapunk a répából (vékony lapokra vágva), sütőtök szeletekből, spárgából vagy okrából is. A gomba esetén egy apró trükk, hogy a kalapjába egy csillagot vágunk késsel, ami segít, hogy a panír rajta maradjon.

A garnélából vagy tigris rákból készült tempura esetén a páncélját el kell távolítani, a farkát azonban rajta szokták hagyni, amelyet akár ferdén meg is felezhetünk. Ahhoz, hogy szép egyenes rák tempurát kapjunk 3-4 helyen be kell vágni a hát részem, majd a vágódeszkán óvatosan meghúzni hosszában, amíg egy halk roppanást nem hallunk (persze arra vigyázzunk, nehogy eltépjük a rákot).

A tempura lisztet (amely lisztet, tojásport és sütőport tartalmaz) kb. 1:1 arányban kell vízzel elkeverni, hogy sűrű palacsinta tészta állagot kapjunk. Kisütve könnyű, vékony, roppanós bunda lesz a zöldségeken. A tempura lisztet hazai alapanyagokból is össze lehet állítani, de az eredeti állagát eddig még nem sikerült elérni.

A zöldségről és a rákról előkészítés után egy törlőkendővel érdemes letörölni a felesleges vizet, majd közvetlenül a sütés előtt mártsuk a tésztába.

A sütéshez fel kell forrósítani az olajat, amelynek hőfokát a legegyszerűbben úgy ellenőrizhetjük, hogy egy apró csepp panírozó tésztát cseppentünk bele, és ha azonnal feljön a felszínre, akkor megfelelő az olaj hőfoka.

Tegyünk a szószba egy teáskanálnyi reszelt jégcsap retket és egy csipetnyi reszelt gyömbért, mielőtt belemártogatnánk a frissen kisült tempurát.

A tempura tálaláshoz a kör és a négyszögletes tál is jól illik, arra azonban érdemes figyelmet fordítani, hogy egy szép szalvéta kerüljön a alulra, hogy az felesleges olajat felszívja. A szószt kis méretű csészét szokás önteni, amelybe kényelmesen lehet mártogatni.